Sikerült... Legalább is remélem... Utána néztem, hogy kell blogot indítani. Először könyvet akartam írni, de a blog mégis egyszerűbb kezdet (azt hittem), de talán sikerült.
Ez nem az a blog, ami kint lesz az index címlapján és nem az, amit mások is olvasni fognak. Ha mégis idetéved valaki, akkor előre is elnézését kérem. Családos ember vagyok, de nem lehet minden dolgot mégsem a feleségemmel megbeszélni. Ha magamban beszélek, az meg mégiscsak hülye dolog, úgyhogy kitaláltam, leírom. Mások is biztosan ezt teszik. Lehet, hogy gyümölcsöző lesz, de lehet, hogy behal egy-két nap után. Régóta terveztem már könyvet írni. Aztán elvégeztem az egyetemet, dolgozok, a fejem kezd kocka alakú lenni, gyerekeim lettek, úgyhogy egyenlőre mesekönyvekben vagyok otthon, de azokban nagyon. Éjszakánként meg egyre rosszabbul alszom és olyankor mindenféle világmegváltó gondolatom van. Aztán egy idő után elfelejtem őket. Ezért megpróbálok egy-két dolgot leírni, hátha később elolvasva valóban jó gondolatnak tűnik és valami kisül belőle.
Na ez a kezdet. Mindjárt közzéteszem első irományomat. Szerencsére a helyesírás szerkesztő működik. Szégyenlem, de ez van. A gimnáziumban sem volt rózsás a helyzet, egy 5-ösöm volt, az érettségi, mert ott csak azokat a szavakat írtam le, amiben nagyon biztos voltam, a számítógépes szövegírás meg aztán a rossz rajthelyzetet csak tovább rontotta. Úgyhogy, ha marad benne hiba, akkor a program rossz. Bár úgyis csak én olvasom.
Szóval hajrá, éjszakai gondolatokra fel...
